Keresés:
Főoldal Rólunk Események Petra hírek Elérhetőségek Webvázlat
Bizonyságodat üzenetben is elküldheted az elérhetõségek oldalon
<< Vissza a fõoldalra
„Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól.” János 6:37

Udvarhelyen működik egy missziós csoport, Boldizsár László vezetésével. A környékbeli falvakba viszik az örömhírt. Nincs könnyű feladatuk, mert nyakas, székely közegben hírdetik az evangéliumot. Sok az elutasítás, de Istennek ott is van népe, akik éhezik az igazságot. Áldottak ezek a missziózó testvérek, mert habár sokszor megfáradtak, kiégtek, erejük mindeddig megújult és a bennük pislákoló tűz is belobbant. Az Úrnak felfrissítő erejével mindig tovább mentek. Arra kérik az Urat, hogy küldjön munkásokat az aratásba, mert az aratnivakó sok, de a munkás kevés.

Boldizsár Laci meghívására indultunk el Udvarhelyre. Az alapgondolat az volt, hogy bátorítsuk a missziós csoportot és hogy pénteken, illetve szombaton este két, számunkra ismeretlen helyen, szolgáljunk. Négyen voltunk, két házaspár, akik eddig még soha nem szolgáltunk együtt, csapatként. Amikor „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef.4:5), akkor könnyű egymásra hangolódni, közös nevezőre jutni. A célunk is közös volt: megosztani másokkal azt, amire eljutottunk Krisztusban: a rhémákat, bizonyságokat, a hitünket.
Csodálatos volt az Úr jelenléte, amikor az udvarhelyi testvérekkel együtt imádkoztunk és bátorítottuk őket. A Szent Szellem pecsétet tett arra, hogy Isten „számít” ránk, hogy használni akar minket.

Pénteken este Felsősófalvára mentünk. Nem tudtuk, hogy kik felé fogunk szolgálni, egyszerűen örvendtünk, hogy meghívtak, és hogy ott lehetünk. Az Úr meglepetést készített számunkra. A gyülekezet egy háznál volt, ahol már vártak minket. Amikor beléptünk, rádöbbentünk, hogy Gábor-cigány gyülekezetben vagyunk. A Gábor-cigányok csatornakészítéssel és kereskedéssel foglalkoznak, munkájukból élnek és általában jobb móduak, nem agresszívek a kívülállókkal. Az Ap.Csel.10:34 lüktetett a gondolataimban, „...Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten.” Ahogy elkezdtük dicsérni az Urat, a Szent Szellem bizonyságot tett arról, hogy ezek az emberek nekünk testvéreink. Amikor imádkoztak, rögtön ráéreztünk, hogy közös forrásból merítünk. Áldott alkalmunk volt, az előítéleteink pillanatok alatt elpárologtak. Általában 20-25-en gyűlnek össze, de most csak 12-en voltak, a többiek Magyarországon dolgoznak. De nem a létszám a fontos, mert az Úr közöttünk volt és összekötött minket a Szent Szellem által.

Alkalom után, amíg visszaautóztunk Udvarhelyre, a szállás helyünkre, nevettük Isten humorát, ahogyan tanít és formál minket, hogy az Igének ne csak hallgatói, hanem megtartói, cselekvői is legyünk. Megtisztítja a szívünket az előítéletektől, kritikáktól, hogy felfakadjon bennünk az isteni szeretet, amely a megtérésünk pillanatában töltetett ki a szívünkbe a Szent Szellem által (Róma 5:5). Csakis az isteni (agapé) szeretet által tudjuk elfogadni embertársainkat.

Szombaton is mozgalmas napunk volt. Délelőtt testvérekkel találkoztunk, majd délután újból összegyűltünk a missziós csapattal, közösen imádkoztunk, erősítettük őket. Készültünk az esti alkalomra. Hát... a jó bor utoljára maradt. Ekkor már tudtuk, hogy ismét cigányok felé kell szolgálnunk, nem volt bennünk semmi elutasítás feléjük. Alsógalambfalvára mentünk. Amikor már teljesen áthaladtunk a falun, szóltak, hogy csak autó nélkül tudunk tovább menni. Farkasüvöltő hideg volt, koromsötétség, dombra vezető, tükörsimára fagyott út. És kérdőjelek bennünk: Hova is megyünk? és Vajon a missziós csapat hogy talált rá erre az eldugott helyre? Végre a dombtetőn egy háznak a sejthető vonalai kezdtek kirajzolódni, és ahogy közeledtünk, ismerős dicséret hallatszott. Furcsa volt minden. Amikor benyitottam, az ajtóval valakit hátba ütöttem. Annyian voltak bent, hogy egymást letaposva nyitottak utat előttünk, a szoba legbelsőbb része felé. Döbbenetes volt látni ezt az embertömeget, ahogyan dicsérték az Urat, a teljesen fűtetlen házban. (Kint kb. - 20 Celsius fok volt). A karon ülő csecsemőktől elkezdve a 70 évet betöltött idős emberekig mind ott voltak bezsúfolódva a kb. 36 négyzetméteres lakásba. Több mint százan voltunk és egymás mellett álltunk mert ülőhely kevés volt. Ezek már alacsonyabb rendű cigányok voltak, iskolázatlanok, szegények, de nem piszkosak. "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa." Máté 5:3

Sírtam és nevettem, annyira erős volt Isten jelenléte. Semmi kétségünk nem volt, hogy ők is testvéreink az Úrban, együtt leszünk a mennyben velük. Ők is Krisztus testének része.
A prédikáció, amivel készültünk, nem hangzott el, de elhangzottak mindazok a dolgok, amiket Isten szólni akart rajtunk keresztül. A Szent Szellem adta ezeket a szavakat, és olyan szinten kellett Isten igéjét hirdetni, hogy a hallgatók megértsék. És megértették, mert a Szent Szellem az Ő tanítójuk is. Ahogyan a tenger morajlik, úgy morajlott, zúgott az ÁMEN végig a tömegen, amikor egyetértettek az elhangzottakkal.
A legcsodálatosabb az volt, hogy a cigány tömegben magyar emberek is voltak, akik hétről hétre közösségben vannak a többséggel. Ez az egység kezdete, az egymás elfogadása, egymás különbnek tartása.
Voltak új megtérők is, de szinte mindenkiért kellett imádkozni. Olyan hamar elszállt az idő, hogy későn indultunk haza.

Csodáltuk a mi Urunkat azért, ahogyan végzi a munkát, ahogy a szemünk láttára megelevenítette az Igét:
„Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól.” János 6:37
2010 január 30

Hajós Anna Mária
Fooldal   |   Rólunk   |   Események   |   Fórum   |   Elérhetoségek   |   Webvázlat
Könyvek   |   Facebook   |   Hanganyag   |   Képek   |   Linkek   |   Fórum
Design by DirectWEB in 2007 (c).
Petra Gyülekezet
Románia, Kolozsvár, Brancusi utca, 51 szam
E-mail: petra@petragyulekezet.ro
Tel.: 0740-016 345