Keresés:
Főoldal Rólunk Események Petra hírek Elérhetőségek Webvázlat
Bizonyságodat üzenetben is elküldheted az elérhetõségek oldalon
<< Vissza a fõoldalra
Szeretettel köszöntöm a kedves olvasót. Az oldal szerkesztői egy olyan kérdést vetettek fel, amellyel általában az ember életében legalább egyszer, de valószínű többször is találkozik, vagy felteszi. Természetesen különböző válaszok alakulnak ki az illető személy nevelésétől, társadalmi helyzetétől, iskolázottságától és más tényezoktől függően.
A "miért" kérdések is persze különböző jellegűek és fajsúlyúak, attól függően, hogy mikor és mivel kapcsolatban teszik fel. Például nem mindegy, hogy azt kérdem "miért akar Románia csatlakozni az EU-hoz?" vagy azt, hogy "miért távozott az élők sorából egyik hozzátartozóm?". A "miérttel" kezdodő kérdések sora persze a banális vagy inkább gyerekes kérdésektől, - pl.: "miért ugat a kutya?"- , a mélyebb jellegű kérdéseken át - pl.: "miért történik annyi baleset a világon?", - egészen a mély lelki kérdésekig - pl.: "miért engedte meg Isten, hogy egyik vagy másik ember megbetegedjen?" - változik. Persze, ezeken belül is vannak általános és személyes kérdések.
A fizikai világra vonatkozó kérdésekre nyilván könnyebb és egyszerűbb a válaszadás, mint a szellemi-lelki világra vonatkozókra. Ugyanígy az általános kérdéseket is mindig könnyebb tárgyalni, mint a személyeseket.
Én is találkoztam eddigi életem folyamán mindenfajta "miért" kérdéssel, azonban most a szellemi-lelki élet kérdéseit szeretném tárgyalni. Ezzel kapcsolatban személyes meggyőződésemet, látásmódomat szeretném bemutatni, amely a bibliára alapozott, és amit meg is tapasztaltam. Úgy látom, hogy minden "miért" kérdésre van válasz, csak mi, emberek nem mindegyikre kapunk választ vagy nem azonnal kapjuk meg, habár sokszor szeretnénk.
Persze a válaszok lelki téren nem olyan egyszerűek és kézzel foghatóak, mint a fizikai téren, de nagy, sőt szerintem nagyobb fajsúlyúak, mint az utóbbi esetében. Erre vonatkozólag hozok egy személyes példát:
Én református környezetben születtem, de családon kívüli gyerekként, amolyan "szerelem" gyerekként. A szüleim nem voltak házasok és külön is laktak. Kommunista idők révén, édesanyámnak el kellett mennie dolgozni, emiatt én hol neveloszülőknél, hol napköziben, hol édesapáméknál voltam, ahol nagyszüleim, illetve mostoha anyukám vigyázott rám.
Emiatt a helyzet miatt, sokat voltam az utcán és sokszor felvetődtek különbözo kérdések: "miért vagyok én ebben a helyzetben?", "miért nem lehet nekem is rendes családom?", "ha Isten jó miért engedte ezt meg?" és így tovább. Azután óvodába, majd iskolába kerültem és még bonyolultabbá vált az életem. Tizennégy évesen a szüleimmel, tanáraimmal és még Istennel való konfliktusaim miatt oda kerültem, hogy feltettem a kérdést: "miért kellett megszülessek?", "miért kell éljek?" és ehhez kapcsolódó millió vagyis n+1 kérdést, amelyre nem kaptam választ.
Mint látható, életemben már ilyen fiatalon szembesültem a mély, szellemi-lelki "miért" kérdésekkel. Úgy láttam, hogy ha nem kapok ezekre választ, akkor véget kell vessek életemnek, mert nem érdemes így kínlódni, vergődni.
Ekkor következett a konfirmálásom és Istenhez egy döntő felivást, kérést intéztem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mostoha anyukám hivő asszony révén olvasott a Bibliából nekem, illetve később a kezembe adta azt, és olvasgattam is, de nem sokat nyújtott a számomra. Konfirmálásom előtt tehát arra kértem Istent, hogy ha tud változtatni életemen, tegye meg, mert én már nincs mit kezdjek vele. Konfirmálásomkor pedig, Isten, döntő módon beleszólt az életembe. Az történt ugyanis, hogy a konfirmációi istentisztelet végén úrvacsoraosztás volt és a tiszteletes felolvasta az úrvacsora szereztetési Igét. Amikor elért a borhoz az 1Kor 11, - bol ezt olvasta: "Ennekutána vette a poharat is minekutána vacsorált volna ezt mondván: Ez a pohár az új testamentom (szövetség) az én vérem által.". Ez döntő módon érintett meg engem és azt gondoltam magamban, hogy nem akarok Isten ellensége lenni, aki úgy szeretett engem, hogy Fiát adta értem. Ekkor behívtam Jézust életembe, hogy legyen annak is Ura és megváltója.
Mindezt azért mondtam el, mert ez után a döntő esemény után kaptam meg és értettem meg a sok "miért" kérdésre a választ. Arra például, hogy "miért kell éljek?", az isteni válasz úgy hangzott: "azért, mert Isten akarta így, mert terve van velem, az életemmel". Arra a kérdésre pedig, hogy "miért is születtem, és nevelkedtem ilyen környezetben?", a válasz így hangzott: "azért, mert Isten ez által akart magához hívni, hogy senki sincs aki igazán úgy szeretne és gondolna rám, mint Ő és hogy Ő az egyedüli igaz édesapa", mindamellett, hogy a szüleim is szeretnek". Íme csak néhány válasz a feltett kérdéseimre.
Én azonban azt gondolom, hogy a kedves olvasót az, vagy legalább az is érdekli, hogy a "miért" kérdéseknek mi a gyökere, honnan erednek, és miért tesszük fel ezeket? Szerintem ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre a válasz szintén Istennél található és mi a kijelentett szavából, a Bibliából értjük meg. Eszerint az ember akkor tette fel ezeket a típusú kérdéseket, amikor az Édenkertben bejött a bűn. Ekkor kezdtünk el Isten jóságában, terveiben, szeretetében kételkedni és feltettük a "miért" kérdéseket: "miért tervezte így vagy úgy az Isten életet?", "miért nem lehetünk mi is olyanok, mint Isten?" és ezekhez hasonlókat. A válasz viszont egyértelmű és világos a Biblia alapján: a bűn az, amely behozta a szenvedést, a betegséget, a gyászt és minden más rosszat és ezzel együtt a "miért" kérdések özönét is.
Persze ez általános válasz és vannak olyan "miért" kérdések, amelyekre nincs ilyen típusú válasz, de az biztos, hogy ha nem is kapunk rá most vagy itt választ, akkor is Isten az, aki tudja és meg fogja rá adni a választ ebben az életben, vagy az örökkévalóságban. Ezt is szeretném egy személyes példával alátámasztani.
Tizenhét éves koromban édesanyám az alkohol miatt súlyos beteg lett (epilepszia), emiatt több rohama volt. Sokszor megfordult a fejemben: "miért engedi meg ezt Isten, ha az Ő gyermeke vagyok?". A válasz viszont gyorsan jött és világos volt: "azért történik így, mert sajnos édesanyám nem az Úr útját választotta, és így most aratja bűnei következményeit". A következő év tavaszán betegsége miatt édesanyám eltávozott az élők sorából, még negyven éves születésnapja előtt.
Ez új "miért" kérdést vetett fel, amire csak sokkal később kaptam választ. Anyukám ugyan káros szenvedélye miatt halt meg, ami bűnei következménye volt, sajnos, de az én életemben ezt "azért engedte meg Isten, hogy ezáltal megerősödjek hitben, közelebb kerüljek hozzá, egyedül csak Rá támaszkodjam, és ne emberekbe fektessem bizalmam, hiszen azok bármikor eltávozhatnak tőlem, vagy én kerülhetek távol tolük". Ezt viszont csak az egyetemen értettem meg, amikor távol kerültem az otthonomtól.
A "miért" kérdések sorát persze lehetne folytatni, akár személyes életemből, mert még van rá példa, akár más életébol vett példákkal és kérdésekkel. Azonban mindent összefoglalva, kedves olvasó, életem "miért" kérdéseire vagy akkor, vagy később kaptam meg a választ, vagy amire nem, azt hagyom Isten kezében, mert azt jelenti, hogy az örökkévalóságban is "ráér" a válasz. A te életedben is csak Ő tudja megválaszolni helyesen és jól a kérdéseket, és ne lepődj meg, ha nem azonnal, vagy nem olyan választ kapsz, amilyenre számítottál, vagy amit elgondoltál. Még az se legyen tragédia, hogy nem itt és nem ebben az életben kapsz választ.
Befejezésként feltennék néhány kérdést, amelyeken jó, ha elgondolkozunk személyesen: Te kinél, vagy minél és hol keresed a választ? Milyen válaszokat kaptál? Mennyire voltak azok helyesek? Mennyire igazolta az élet, a körülmények és Isten a válaszok helyességét? Jó ezeken elgondolkozni, illetve fontolóra venni, mert előbb-utóbb szembesülsz, kedves olvasó, ezekkel a kérdésekkel és kell egy választ adj rájuk, - vagy lehet már adtál is, - a kérdések azonban is nyitottak maradnak a válaszok helyességére vonatkozólag.
Barabás Zoltán
Fooldal   |   Rólunk   |   Események   |   Fórum   |   Elérhetoségek   |   Webvázlat
Könyvek   |   Facebook   |   Hanganyag   |   Képek   |   Linkek   |   Fórum
Design by DirectWEB in 2007 (c).
Petra Gyülekezet
Románia, Kolozsvár, Brancusi utca, 51 szam
E-mail: petra@petragyulekezet.ro
Tel.: 0740-016 345