A hideg őszi napokon jól esik visszagondolni arra a nyári hőségre, ami végigkísérte a tábor minden napját. Míg a környéken állandóan esett és meteorológusok minden napra esőt jósoltak, a sátraink szárazak maradtak.
Célunk a táborral az ige tanításán kívül a kikapcsolódás volt. Gyerekeink a sátorban hősiesen megküzdöttek a tücskök hadával és az esti homályban lopózkodó félelemmel. A reggeli torna dalával álmosan együtt énekeltük: „Nem, nem, nem akarok felkelni...”, a színpadra vitt bibliai történeteket kíváncsian néztük, a gyerekek is felfedezték mennyi rejtett talentum van a tarsolyukban a színjátszás, kézműveskedés, sport területén. Nagy öröm volt a lányoknak a focimeccs jó eredménye, amire természetesen következett a visszavágó. Az elmaradhatatlan tábortűznél pedig újra elénekeltük a táborban tanult dalokat. A csoportfoglalkozások bizalmas légköre, a nagy társasjátékozások, az esti beszélgetések és a családias légkör eredménye volt a gyakori gyereksóhaj: „Milyen hamar vége lett! Túl rövid volt!”
Utóhangok: amikor egy-egy gyerek dúdolja a tábori indulónkat, amikor készülnek a következő évre, ha egymás közt megemlítik és mosolyognak, vagy amikor szóba kerül egy csoportfoglalkozásokon feldolgozott téma, mind-mind jelzést kapunk, hogy nem volt hiábavaló a munkánk, „idejében meghozza a maga gyümölcsét”.
